Amarengo

Articles and news

élő Áramlat szolgálat

II. Krisztus dicsőítése az Atya által az isteni dicsőséggel

Krisztus istenségének dicsőségének felszabadítása az volt, hogy az Atya dicsőítette az isteni dicsőséggel (János 12:23-24) a feltámadásában a halálával (Lukács 24:26).

János 7:39b azt mondja: “a lélek még nem volt, mert Jézus még nem dicsőült meg.”A Biblia sok olvasója könnyebben megérthetné ezt a verset, ha a feltámadottat dicsőítés helyett használnák, mert akkor a vers azt mondaná: “a lélek még nem volt, mert Jézus még nem támadt fel.”De a vers nem azt mondja, hogy” még nem támadtak fel”; azt mondja: “még nem dicsőítették meg.”A megdicsőült valójában azt jelenti, hogy feltámadt, mert az Úr megdicsőült, amikor feltámadt. A Lukács 24: 26-ban az Úr ezt mondta magáról: “vajon nem szükséges-e, hogy a Krisztus elszenvedje ezeket, és belépjen az ő dicsőségébe?”Ez az ő feltámadására utal (v.46), amely dicsőségre vitte (1 Kor. 15:43a; ApCsel 3: 13a, 15a). Krisztus számára az, hogy belépjen az ő dicsőségébe, az ő dicsőítésébe, az volt, hogy belépjen az ő feltámadásába. Ez azt jelenti, hogy feltámadásában megdicsőült. Feltámadása az ő dicsőítése volt.

III. Krisztus imádkozott, hogy atyja dicsőítse őt

emberi életében Krisztus imádkozott, hogy atyja dicsőítse őt (János 17:1), Az Atya pedig válaszolt imájára (ApCsel 3:13). Krisztus nagy imájának témája a Jánosban17 az Atya általi megdicsőítése volt. ApCsel 3:13 Ezt mondja: “Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, atyáink Istene megdicsőítette szolgáját, Jézust, akit átadtatok és megtagadtatok Pilátus előtt, amikor elhatározta, hogy elengedi őt.”Ez volt az Atya válasza Krisztus imájára a János 17-ben. Az Úr Jézus imádkozott, hogy az Atya dicsőítse őt, és az Atya válaszolt neki feltámasztásával neki.

az ApCsel 3:13 Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét használja, ami azt jelzi, hogy Isten a feltámadás Istene. Hasonló kifejezést használnak a Máté 22-ben, ahol a szadduceusok vitatkoztak az Úr Jézussal a feltámadásról. A Szadduceusoknak adott válaszában ezt mondta: “de a halottak feltámadásáról nem olvastátok-é azt, amit Isten mondott nektek, mondván: “Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene”? Nem a holtak Istene, hanem az élőké ” (vv. 31-32). Itt úgy tűnt, hogy az Úr azt mondja: “Isten az élő Isten. Mint Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, ő az élő emberek Istene. Ha azt mondod, hogy nincs feltámadás, akkor Ábrahám, Izsák és Jákob a sírban maradnak. De Isten a feltámadás Istene, és ez a három ősatyám nem marad halott, hanem feltámad, hogy éljen.”Amint Isten az élők Istene, és Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezik, úgy támadnak fel a halott Ábrahám, Izsák és Jákob.

az Újszövetség szerint a feltámadás felszabadulás az életben, és ez a felszabadulás az életben dicsőítés kérdése. Közvetlenül azelőtt, hogy keresztre feszítették volna, az Úr Jézus nem azért imádkozott, hogy az Atya feltámassza őt, hanem hogy az Atya dicsőítse őt. Amint rámutattunk, az Atya válaszolt erre a dicsőítő imára az Úr Jézus feltámasztásával. A dicsőítés tehát a feltámadás szinonimája. A megdicsőülés azonban nem a feltámadás, hanem a feltámadás a megdicsőülés. A feltámadás az ok, a megdicsőülés pedig a következmény, az eredmény.

(Krisztus dicsőítésének kérdése az Atya által az isteni dicsőséggel, 2. fejezet, Witness Lee)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.